HUSZONKILENC

Corran utált várni. Úgy tűnt a számára, hogy mióta a Zsiványokat az ithoriai gondjaira bízta, mást sem csinál, csak várakozik. Miután otthagyta az ithoriai dzsungelt, ami csak egy kis része volt a tipikus ithoriai lakosztálynak - mivel ezek a lények csak ilyen környezetben tudtak élni -, keresett egy nyilvános komállomást, és felhívta a Rimától kapott számot. A rögzítő a vonal végén kérte a személyi kódját. Miután beütötte, a gép megmondta neki, hova menjen.

Ügyelve arra, nehogy kövessék, a megadott helyre ment. Egy seloniai biopod hoteljében találta magát. A magas, karcsú teremtés megmutatta Corrannak a fülkéjét. Corran felmászott a falon, és bekászálódott az X- szárnyú pilótafülkéjénél alig nagyobb gondolába. Beütött egy számot a kapcsolótáblán, mire az egész fülke átlátszatlanná vált: egy két méterszer egy méteres koporsóban találta magát.

Nyomban beállította a hőmérsékletet - alacsonyra volt állítva, ebből arra következtetett, hogy egy sullustai lehetett az előző bérlő -, majd a komlinkcsatornán keresztül keresett valami zenét. A feje fölötti képernyőn tűzvész esetére vonatkozó utasítások, és az elérhető éttermek címei jelentek meg. Addig nézegette a hirdetéseket, amíg egy gamorreai valami gyanús, rózsaszínű ételt nem kínált.

Két napig maradt ott, azután Rima érte ment, és elvitte egy sokkal kényelmesebb helyre, noha arra is ráfért volna egy kis átalakítás. A bútorok bár nem voltak régiek, karcosak és kopottak voltak. A szőnyegen vérfoltok éktelenkedtek, és a lába olykor megcsikordult egy-egy üvegacél szilánkon. Az egyik falon hosszúkás, enyhén ívelt plasztacélfolt díszlett.

Corran a lányra nézett.

- Itt ne megy siklóbringa törte át a falat?

Rima döbbenten pillantott rá.

- Honnan tudod?

- Én engedtem el a járgányt, ami áttörte a falat - kezével megtapogatta a foltot. - A többiek biztosan nem szóltak erről. A Zsiványok nem tudják, a Fekete Nap emberei pedig nem szívesen beszélnek a veszteségeikről. El tudom képzelni, hogy úgy állították be a sztorit, mintha idegeneket mentettek volna meg a birodalmiak karmai közül, így van?

- Nem tudom - Rima vállat vont. - Nekem az a dolgom, hogy téged meg Erisit biztonságba helyezzelek. Elnézést, hogy karanténba tettelek titeket, de nem tudni, mennyi szivárgott ki a Birodalmi Hírszerzés felé.

- Én sem, de tettem néhány biztonsági intézkedést, mielőtt felhívtam az általad megadott számot. Inyri Forge visszament a Főhadiszállásra. Az az egyik hely, ahol Fliry Vorru megtalálható. Sajnos, épp akkor mentem oda, amikor Zekka Thyne is ott volt. Akkor kezdődött az üldözés, és azután botlottunk bele az Idegenek Szövetségére lecsapó birodalmiakba.

A többi Zsivány találkozóhelynek használta a Főhadiszállást. Nem hagytam nekik lehetőséget arra, hogy elérjenek, de én sem érhettem el őket, ezért használtam Inyrit túszként. Képzelem, az Idegenek Szövetségének is megvan az elképzelése, hogyan találja meg a Zsiványokat. Arilról semmi hír?

Rima a fejét rázta.

Corran összevonta a szemöldökét.

- Ez azt jelenti, hogy nincs róla hír, vagy azt, hogy van, de nem tudhatom meg?

- Nincs róla hír - Rima válla kissé megereszkedett. - Igen sok érthetetlen dolog történt az üldözés után. Egyes hírek szerint egy csoport sullustait külön elvittek valahová, de semmi nyoma annak, hogy valamelyik börtönben lennének. Ugyanúgy eltűntek, mint Aril.

- Emberekkel is előfordul ilyesmi - Corran ökölbe szorította a kezét. - Van itt valami, amit sürgősen meg kell beszélnem Antilles kapitánnyal.

- Kivel?

Corran fáradtan Rimára mosolygott.

- Én itt vagyok, és a többiek is itt vannak - Beleértve Tychót is. - Antilles parancsnoknak is itt kell lennie, és én beszélni akarok vele. Láttam valamit, amiről tudnia kell.

- Ha tényleg annyira fontos, talán nekem is tudnom kéne róla, nem?

Ha tényleg olyan közel állsz Tychóhoz, mint az látszik, akkor nem.

- Sajnálom, de nem. Ez az osztagra tartozik.

- Jól van - vont vállat a fehér hajú nő. - Várj, itt, visszajövök érted!

- Ahogy parancsolod - Corran elővette a fegyverét a rögtönzött tartójából, amit a dzsekije belsejébe fabrikált. - Tudnál szerezni néhány töltetet ehhez?

- Megnézem.

- Ez nem hangzott túl reményteljesen. Mi van, ha a rohamosztagosok ide látogatnak?

- Kérdezd meg tőlük, nem tudnak-e nélkülözni néhányat! - mosolygott rá Rima. - Legfeljebb azt mondják, nem.

Corran még két napig várt, s ezalatt ezernyi módot eszelt ki arra, hogyan beszélheti rá a rohamosztagosokat, hogy adják át neki a fegyvereiket. Megerőltető tevékenység volt, mivel a katonák jóval termetesebbek nála, így nem valószínű, hogy meg tudja félemlíteni őket. Az emberségükre apellálni ugyanolyan hiábavalónak tűnt, mint felkérni őket, hogy játszanak a fair play szabályai szerint.

Rengeteg időt töltött el a lakásban, újra és újra végiggondolt mindent, és megpróbált következtetéseket levonni belőle. Először is minden kétséget kizárva, Tycho Celchut látta Kirtan Loorral beszélgetni. Ez azt jelenti, hogy a hadműveletről mindenki tud a Coruscanton. Ha Tycho itt van, a birodalmiak minden, a Zsiványkommandóról szóló adathoz hozzájuthatnak. Feltételezhető, hogy máris minden lépésüket figyelik, vagy hamarosan figyelni fogják.

Az viszont zavarta, hogy Tychóval és Loorral éppen egy nyilvános lebujban futott össze. Ha Tycho birodalmi ügynök - ahogyan mindenki az, aki megjárta a Lusankyát -, akkor miért nem valamelyik birodalmi épületben találkoztak? A nyilvánvaló válasz, hogy Tycho értékelte a Lusankyán átélt élményeit, és nem akart még egyszer egy birodalmi erődben csapdába esni. Elég okos volt ahhoz, hogy tudja, a birodalmiakban nem lehet megbízni. Valószínűleg annyi kreditet csikart ki belőlük, hogy élete hátralévő részében a Birodalomtól távol, egy bolygón élhet, akár egy moff.

A tény, hogy a hadművelet ilyen gyorsan lelepleződött, csupán egyetlen választást hagyott a Zsiványkommandó számára: azonnal visszavonulni. Már éppen elég információt gyűjtött össze a bolygó biztonsági rendszerére vonatkozóan, de tudta, hogy a közeljövőben ezen változtatni fognak - ha ugyan máris nem változtattak. Ugyanígy feltételezte, hogy bármelyik másik Zsivány által begyűjtött információ is hamarosan elavulttá lesz, ennél fogva a küldetés elveszítette az értelmét.

Az egyetlen, amit megtehetnek, hogy hazamennek, és elölről kezdik a Birodalom elleni felkészülést.

Mielőtt azonban mg kifundálhatta volna az új, hatékonyabb tervet, és egyáltalán beismerhette volna a vereségét, Rima jelent meg nála. Nem árulta el, hová mennek, és szokatlanul hallgatagnak, visszafogottnak tűnt. Ám mivel hozott a fegyverébe muníciót, Corran úgy döntött, nem faggatózik. Amikor beléptek a Főhadiszállás épületébe, már más dolgok kötötték le a figyelmét, különösen azután, hogy egy sötét folyosón áthaladva, egy félhomályos helyiségbe Wedge előtt találta magát.

Corran szalutált, Rima pedig elhagyta a helyiséget.

- Horn jelentkezik, uram.

Wedge elmosolyodott, viszonozta az üdvözlést, majd átölelte Corrant, és megveregette a vállát.

- Jó téged épen, és egészségesen látni még akkor is, ha legutóbb mindent elkövettél, hogy megölj egy csomó más emberrel együtt.

Micsoda?

- Megbocsát, uram?

- Arra a szobára célzok, aminek a falán átzavartál egy siklóbringát - Wedge feltartotta a kezét, és Corran néhány gyógyulatlan sebet pillantott meg rajta. - Nem veszélyes, de errefelé nincsen bacta, ezért a hagyományos módon gyógyítgatom. De szereztem egy kis ryll tinktúrát, az segíti a gyógyulást.

- Ha tudtam volna, én...

- A pilóta nem maradt életben, ne aggódj! - Wedge fejével az ajtó felé intett. - Winter azt mondta, beszélni akarsz velem. Van valami, amit csak nekem mondhatsz el?

- Winter? - ráncolta a szemöldökét Corran. - Ah, Rimára gondolsz.

- Úgy van. Korábban már találkoztunk. Tycho barátnője volt.

- Éppen emiatt akarok teveled beszélni - mondta Corran, és a háta mögött összekulcsolta a kezét. - Öt napja éppen itt, a Főhadiszálláson láttam Tycho Celchut, amint Kirtan Loor birodalmi ügynökkel beszélgetett.

Wedge meglepettnek látszott, azután a homlokát ráncolta, és lassan megrázta a fejét.

- Öt napja?

- Igen, uram.

- Az lehetetlen.

- Tudom, mit láttam, uram - Corran hüvelykujjával a bár felé bökött. - Láttam, ez olyan biztos, mint hogy a császár meghalt - megpróbált magabiztosnak lenni, de Wedge szomorkás mosolya elbizonytalanította. - Tényleg láttam.

- Az lehetetlen, Corran. Öt nappal ezelőtt Zsinj hadúr megtámadta a támaszpontunkat a Noquivzoron. A barakk-komplexumot komoly csapás érte. Még most is ásnak a romok között, de nincs remény arra, hogy túlélőket találnak - Wedge egy percig tétovázott, majd nyelt egyet. - A tartalékainknak annyi, Zsinj túlélte, de ennél többet én sem tudok.

- Füttyössel mi van? - buggyant ki Corranból a kérdés, mielőtt rájött volna, mennyire érzéketlen a reakciója. - Igaz, csak egy droid, de...

Wedge megveregette a vállát.

- Megértem. Konkrétan róla nincs hírem, de a támadás idején Zraii a gépeinken dolgozott a hangárban, és az asztromech droidok is vele voltak. A hangár elkerülte a pusztulást. Ha többet tudok, értesítelek.

- Kösz - Corran mélyet lélegzett, és igyekezet elrendezni a dolgokat a fejében.

- Mi a véleményed erről a Tycho-dologról? Kísértetet láttam?

- Egy Tychóval azonos méretűt.

- És elmondtad Rimának... eh, Winternek, azért olyan hallgatag?

- Amennyire csak tudta, kíméletesen adtam be neki. Reménykedünk, a bacta csodákra képes, az élet legkisebb szikráját is lángra tudja lobbantam. De a dolgok nem állnak túl jól - Wedge sóhajtott. - Persze, pillanatnyilag nem emiatt aggódunk a legjobban.

- Csak nem?

Wedge bólintott.

- Zsinj támadása előbbre hozta az akciót. Új tervet kell készítenünk, és most azért vagy itt, hogy ebben segíts.

- Mindent megteszek, uram.

- Remélem, mindenki a tőle telhető legtöbbet teszi és még egy kicsit. A lehető legrövidebb időn belül ki kell oltanunk a Coruscant pajzsait, hogy utat nyissunk a megszálló csapatok előtt.